Ha egy idős pár kézenfogva sétál, megbámuljuk őket. Nézzük, hogy “De cukik, meg ó, ennyi év után is fogják egymás kezét, hát, de helyesek”. Pedig igazából lehetne ez az általános felfogás, vagyis az, hogy évtizedek után is szerethetik egymást a partnerek. Sőt, lehet köztük igazi, forró szexuális vágy függetlenül attól, hogy hány éve vannak együtt.
Mi 9 éve vagyunk együtt, nem tudom, hogy milyen lesz 20 vagy 30 éve múlva, de nagyon remélem, hogy meg tudom majd. És nagyon szeretném fenntartani a köztünk lévő szexuális vágyat. Azt gondolom, hogy ez úgy általában azért megy olyan nehezen, mert nagyon sok tévhitünk van a szexuális vággyal kapcsolatban. Nézzük a sorozatokat, meg a filmeket, meg kaptunk valamilyen csomagot a szüleinktől, és általában azt gondoljuk, hogy a vágyunk csakis spontán jöhet, nem kell érte semmit tenni. „Jön magától minden” – csakis az az igazi kapcsolat, pedig ennél jobban nem vihet félre semmi a témában.
Ha a hosszú távú kapcsolatok intimitásáról szeretnétek egy valóban nagyon jó könyvet olvasni, akkor Esther Perel: Szeretkezés fogságban című könyvét ajánlom. Esther Perel, világhírű párterapeuta, rengeteg pár járt már nála az évtizedek alatt, óriási a tapasztalata. Néhány gondolatát szeretném majd nektek ebben a blogbejegyzésben megmutatni.
Szexuális vágy – legnagyobb tévhitek
Amikor összejön egy pár, akkor természetes, hogy nagy intenzitáson égnek. Hormonok, illatok, az újdonság varázsa, az izgalom: mind-mind abba az irányba visznek, hogy dugjanak minél többet… :D Ez a kezdeti időszak előbb-utóbb elmúlik. (Én itt most általánosságban beszélek.) Sokan már ezt is kudarcnak élik meg, pedig teljesen természetes, emberi dolog. Vagyis, ha nem olyan gyakori a szex, mint az első időszakban, egyáltalán nem jelenti a kapcsolat hanyatlását, hanem azt, hogy beáll a „normál” ritmus.
Nem kommunikálnak intim témákról a partnerek. Sokan gondolják azt, hogy ezeknek a dolgoknak „maguktól” kell menni, ha beszélnek róla, az már erőltetett. A kutatások szerint is sokkal elégedettebbek azok a párok a szexuális életükkel, akik megosztják egymással a vágyaikat és szorongásaikat. Vagyis beszéljetek már a kapcsolat elejétől a szexualitásról!
Azt gondoljuk, a libidónak mindig ugyanakkorának kell lennie. Pedig, ahogy megy előre az élet, különböző életszakaszokba, különböző élethelyzetekbe kerülünk – pl.: munkahelyi stressz, gyerekvállalás. Lehet, hogy a kedvesünk visszautasít bennünket, de valójában ez azért van, mert az új főnöke egész nap cseszegeti, de nekünk erről fogalmunk sincs. Millió ilyen helyzet lehet még, ezért is fontos az őszinte, nyílt kommunikáció a partnerek között.
Tehát fontos elfogadni, hogy nem minden lesz ugyanúgy a kapcsolatunk 40 éve alatt…
Az időzített szex sokkal izgalmasabb, mint ahogy hangzik
Lenézik az időzített szex intézményét. „Jaj, ha nem jön magától a vágy, hogyan izguljak fel szerda este nyolcra?” Egész nap melózunk, hozzuk-visszük a gyerekeket, próbálunk mindent, de mindent megoldani, és a szexet/a partnerünket az utolsó helyre soroljuk. Mert fáradtak vagyunk, mert alig állunk a lábunkon, és itt is van még ezer indok, hogy miért nem jut időnk az intimitásra.
És itt jön be az időzített szex: ez egyszerűen csak annyit jelent, hogy megbeszélünk egy randi időpontot, és ha törik, ha szakad, ragaszkodunk hozzá. Higgyétek el, ez is nagyon izgalmas tud lenni! Hiszen már maga a megbeszélés is előjáték! Kitalálhattok szabályokat is rá, sőt, még azt sem feltétlenül biztos, hogy szexeltek egymással, viszont eltöltöttetek intimen pár órát közösen.
Mennyiség vagy minőség?
Volt egy kolléganőm, aki sokszor felhozta, hogy ők legalább heti háromszor szexelnek a férjével, ezzel elég kényelmetlen helyzetbe hozta a többieket. Szerintem nagyon fontos, hogy ne a mennyiség legyen a mérőszám, hanem a minőség. Persze, a szexuális kutatások nagy része is számokban méri az emberi intimitást, pedig inkább minőségi kérdéseket kellene feltenni az embereknek. (Egyébként készült ilyen kutatás Magyarországon a nyolcvanas években. Ott például azt is megkérdezték a nőktől, hogy a partnerük törődik-e az orgazmusukkal.)
Az „újdonság varázsa” félrevihet. Sokszor lehet olvasni olyan tanácsokat a neten, hogy újdonságokkal dobd fel a szexuális életedet. Ami az egyik oldalon jó tanács, de ha mondjuk a fentiekkel nem vagytok tisztában, nem kommunikáltok a szexről, akkor hiába várjátok egy új póztól, hogy mindent megjavít egy csapásra.
Viszont az biztos, ha mondjuk mindig mindent ugyanúgy csináltok, nagyon bele fogtok unni a közös szexbe. Egy kutatásban mindig ugyanazt a pornó jelenetet kellett megnézni az alanyoknak. Nyilván a sokadik megtekintésre, már egyáltalán nem hozott olyan izgalmat, de egy új jelenet levetítése megint bepörgette a vágyakat.
Az újdonság varázsa jelentheti azt is, hogy időnként újra és újra átbeszélitek a vágyaitokat, a fantáziáitokat. Mi az, amit esetleg már nem szerettek annyira az ágyban, mi az, amit meg már kipróbálnátok. Az intimjátékok cinkossá tudják tenni a partnereket, és szerintem a közös válogatás is elképesztően izgató. A lényeg itt is az, hogy megtaláljátok azt az utat, ami mindkettőtőknek (vagy többeteknek) passzol.
A megcsalás az ördög maga?
Én korábban azt gondoltam, hogy a megcsalás a kapcsolat vége és pont. Esther Perel nagyon szépen leírja, hogy ez nincs feltétlenül így. Ha egy sima, monogám kapcsolatban történik meg, lehet olyan verzió is, hogy ez a pár „wake up call”-ja. Vagyis itt jönnek rá, hogy valami nagy gáz van köztük, és el lehet kezdeni beszélgetni. Persze, olyan verzió is van, hogy tényleg a kapcsolat vége.
Szóval Esther Perel a Szeretkezés fogságban című könyvében azt írja, hogy nagyon bezártuk magunkat a monogámiába.
Nyilván ennek történelmi gyökerei vannak. De ma már nagyon sok párkapcsolati forma létezik, akkor is, ha ezek számodra idegenek. Akkor tud jól működni egy párkapcsolat, ha minden résztvevője tisztában van azzal, hogy számára melyik forma a legtutibb (ld. még poliamoria, nyitott kapcsolat, situationship, etikus non-monogámia). És közös megegyezéssel közösen választják.
Esther Perel három pár példáját mutatja meg a könyvnek ebben a részében. Az egyik pár a bizonyos „harmadikat” a fantáziavilágába engedi be. Megbeszélik, hogy ki tetszik nekik, esetleg szerepjáték közben be is hozzák képzeletben. Vagyis van, akiknek a fantázivilág teljes szabadon engedése működik.
Aztán a következő párnál az működik, hogy évente egyszer fogják magukat, és elmennek egy swinger nyaralásra. Ott mindent szabad, de hazamennek és az év többi részében monogám kapcsolatban élnek. A harmadik pár pedig az egyik fél számára lehetővé tette a félrelépést, de csak akkor, ha konferenciára utazik.
A tanulság röviden annyi, hogy ismerd meg minél jobban önmagad – hiába hangzik közhelynek! Ha ismered önmagad, akkor el tudod mondani, ki tudod fejezni a partnereid felé, hogy neked mire van szükséged. Szóval a hosszú párkapcsolat titka röviden az önismeret, ami a szexuális önismeretet is magában foglalja.